Pasta carbonara
A Pasta Carbonara Olaszország egyik leghíresebb étele, amelynek eredetét gyakran vitatják. Hagyományosan azt mondják, hogy az étel Lazio régióból, pontosabban Rómából származik. Története nem teljesen világos, de az egyik elmélet szerint a második világháború alatt keletkezett, amikor a szövetséges erők szalonnát és tojást hoztak Olaszországba, amelyet aztán helyi alapanyagokkal kombináltak. Egy másik elmélet szerint a neve a "carbonari" (szénégetők) nevéből származik, akik azért ették ezt az ételt, mert egyszerű volt elkészíteni, és kiadós alapanyagokat tartalmazott.
A hagyományos carbonara tészta a következő alapanyagokból áll:
- spagetti vagy más típusú hosszú tészta
- Guanciale (füstölt sertéslapocka), amely helyettesíthető pancettával vagy szalonnával
- Tojás (sárgája)
- Pecorino Romano (olasz kemény juhsajt)
- Fekete bors
A tésztát sós vízben "al dente"-re főzzük, a guanciale-t apró darabokra vágjuk, és serpenyőben aranyszínűre és ropogósra sütjük. A tojássárgáját összekeverjük a reszelt Pecorino Romanóval és frissen őrölt fekete borssal. A megfőtt tésztát összekeverjük a guanciale-mal, majd gyorsan belekeverjük a sajtos-tojásos keveréket. Fontos, hogy a tojások ne alvadjanak meg, ezért a keveréket a közvetlen hőforrástól távol keverjük. A kész Carbonarát azonnal tálaljuk, frissen őrölt borssal és tetszés szerint további Pecorino Romano sajttal megszórva.
A Pasta Carbonara a római konyha szimbólumának számít, és nemcsak Olaszországban, hanem az egész világon népszerű. Egyszerűsége és finom íze miatt számos étteremben és otthonban népszerű.
Cacio e Pepe
A Cacio e Pepe a római konyha másik ikonikus étele, amely az ókorból származik. Ez az étel a bizonyíték arra, hogy minimális mennyiségű hozzávalóból is lehet finom ételt készíteni. A "Cacio e Pepe" elnevezés "sajt és bors", ami tükrözi egyszerű összetételét.
A Cacio e Pepe mindössze három alapanyagból áll:
- Tészta (általában spagetti, tonnarelli vagy bucatini)
- Pecorino Romano (olasz kemény juhsajt)
- Fekete bors
A tésztát sós vízben "al dente"-re főzzük. A frissen őrölt fekete borsot serpenyőben megpirítjuk, hogy felszabaduljon az aromája és az íze. A reszelt Pecorino Romano-t egy kevés tésztavízzel összekeverjük, hogy sima és krémes mártást kapjunk. A főtt tésztát a borssal együtt a serpenyőbe tesszük és összekeverjük. Ezután hozzáadjuk a sajt és a tésztavíz keverékét, és mindent alaposan összekeverünk, hogy a tésztát bevonja a szósz. A kész Cacio e Pepe-t frissen őrölt borssal megszórva azonnal tálaljuk.
A Cacio e Pepe az egyszerűség és a minőségi alapanyagok ünnepe. Ezt az ételt gyakran a konyhaművészet próbatételének tekintik, mivel megfelelő elkészítése technikai hozzáértést és az ízek egyensúlyának érzékét igényli. Nemcsak Rómában, hanem egész Olaszországban és a világon népszerű.
