Az olasz aperitivo története a 19. századra nyúlik vissza, amikor az első kávézók és bárok, amelyek különleges vacsora előtti italokat kínáltak, megjelentek olyan városokban, mint Milánó és Torino. Ezeknek az italoknak az volt a célja, hogy serkentsék az étvágyat és ösztönözzék a társasági életet. Idővel az aperitivo az olasz kultúra és életmód szerves részévé vált.
Az olasz aperitivo hagyományosan este 6 és 9 óra között zajlik, bár az időpontok a régiótól és a szokásoktól függően némileg változhatnak (minél délebbre vagyunk, annál később kezdődik). A bárok és kávézók egyre többféle italt kínálnak, amelyek jellemzően frissítő, könnyű és gyakran kesernyés jellegűek. A népszerű aperitif italok közé tartozik az Aperol Spritz, a Negroni, a Campari, a Martini, a Prosecco és még sok más. Ezeket az italokat olyan kísérővel szolgálják fel, mint az olajbogyó, chips, kis szendvicsek, diófélék vagy sajtdarabkák.
Az aperitivo a "stuzzichini"-hez is kapcsolódik, amelyek kis finomságok, amelyek az aperitif italokat kísérik. Ezeket a stuzzichiniket gyakran az aperitivo részeként kínálják, és tartalmazhatnak különféle sajtokat, sonkát, szalámit, bruschettát, mozzarellát, pácolt zöldségeket és egyéb finomságokat.
Az olasz aperitivo nemcsak az italokról és az ételekről szól, hanem a társasági életről is. Ilyenkor az emberek élvezik a barátok és a család társaságát, történeteket osztanak meg egymással és lazítanak a vacsora előtt. Az aperitivo egy módja annak, hogy kilépjünk a mindennapok nyüzsgéséből, és megtapasztaljuk a béke és az öröm pillanatát.
Ez a hagyomány nagyon fontos az olasz kultúrában, és nemcsak az ízek és illatok élvezetét hozza magával, hanem az összetartozás érzését és a közeli emberekkel együtt töltött idő örömét is.
