Olaszország a világ legnagyobb bortermelője, híres borászati művészetéről és kiváló feltételek biztosít a szőlőtermesztésre. A minőségi borok készítéséhez hozzájárulnak a háromezer éves hagyományok, a változatos szőlőfajták, a borok és a régiók színes skálája. Olaszországban számos bortermelő régió van, amelyek szétszórtan helyezkednek el az egész országban. A legismertebbek közé tartozik Veneto, Abruzzo, Friuli, Puglia, Piemonte, Szicília, Toszkána, Umbria és Trentino Alto Adige. Itt minden borkedvelő megtalálja a számára megfelelőt a könnyű, a teljes, az összetett boroktól kezdve a nemes borokig.
Az olasz borokat különböző kategóriákba sorolják. VDT - vino di tavola, könnyű asztali bor, mindennapi fogyasztásra. IGT - indicazione geografica tipica, kiváló minőségű regionális bor, ellenőrzött eredetű. Ezzel a jelzéssel ellátott borok nagyon jó minőségűek lehetnek és ezzel arányosan drágábbak is. Minőségileg magasabb fokon vannak a DOC - denominazione di origine controlatta jellel ellátott borok, amiknek ellenőrzik az eredetét, a termés hozamát, az érés idejét, a gyártási technológiáját és a minőségét. Ilyen jelzéssel ellátott borból több mint 500 fajta létezik az átlagostól a csúcsminőségig. DOCG - denominazione di origine controlatta garantita, 1980 óta ezzel jelölik a legmagasabb szintű minőségi borokat. A Barolo bor nyerte el elsőnek a DOCG címet, jelenleg kb. 20 fajta olasz bort jelölnek ezzel a címmel, melyeknek kb. a fele Toszkánából és Piemontból származik. További megjelölések közé tartozik a Classico, jelzi a bor eredetét és a kiválasztott területen a legjobb feltételeket a régióban, a Superiore a valamivel magasabb alkoholtartalmú borokat jelzi, a Riserva / Riserva Speciale a hosszabb érlelést jelzi, mint amilyen elő van írva az adott kategóriában, (pl. a Chiantinál az érlelés egy év és ez még plusz 12 hónapot jelez, vagy a hároméves Barolonál a Riserva még két év érlelést jelent).
Az olasz borokat megkülönböztetik az édességi fokuk szerint is. Az asciuttto bor nagyon száraz, seco - száraz, abbocato - enyhén édeskés, semi seco - félszáraz, amabile - édes és a dolce - nagyon édes. Az amaro a keserű ízt jelöli, a spumante a habzó borokat, a frizzante a pezsgő borokat és a frizzantino az enyhén pezsgő borokat jelöli. Passitoval jelölik a nagyon édes, késői szüretelésű borokat, melyeknek a gyártásuknál szőlőmustsűrítménynek használtak fel. Színük szerint a borok lehetnek bianco (fehér), rosato (rózsaszín), és rosso (piros). Manapság az olasz borok szerves részét képezik a déli konyhának, nagyon népszerűek és az olasz divattal együtt a modern, temperamentumos élet stílust alkotják. Napjainkban a Chianti, a Lambrusco pezsgő, a jellegzetes fűszeres vermutok és a híres pezsgő-bor legendássá váltak.
